BUDAPEST Története

A római kor előtt

A római kor

Honfoglalás kora

Buda

A török kor

Buda a török után, Pest

Magyar nemzeti megújulás

Budapest fénykora, Budapest Főváros

Európa legdinamikusabban fejlődő fővárosa

A főváros és a világháborúk

Budapest a háborúk után

Budapest története

A római kor előtt

Budapest a Kárpát medence természetes és földrajzi központja. A fő vízi közlekedési út, a Duna mentén a hegyvidék és síkvidék találkozásánál már a legrégibb régészeti kultúra az úgynevezett „Buda kultúra” emlékei is megtalálhatóak. A történelem során részben dél felől, részben kelet felől, részben nyugat felől többször újabb és újabb népcsoportok vették birtokba a Kárpát medencét, illetve annak egyes régióit. Etnikailag a legrégebbi népcsoport a keltáké. Ők a mai Budapest körzetét szállták meg. A csoport az eraviscus ághoz tartozott.

- az oldal teteje -

Krisztus születése körüli időszakban került római uralom alá a mai Dunántúl és lett Pannónia néven provincia. A legfontosabb központ Aquincum lett, ahol légiós tábor épült. Körülötte túlnyomóan a helyi eraviscus lakosság települése, úgynevezett cannabé jött létre. Az őslakosság fokozatosan romanizálódott és Aquincum előbb munipicium, majd kolónia rangra emelkedett.

A római helytartó a II. században pompás palotát épített magának, amelyet régészetileg feltártak.A város eleinte a római gazdaság függvénye volt, de a II. század folyamán jelentős helyi ipar alakult ki, és a kereskedem is felvirágzott.A környező barbár népekkel. Ugyanekkor épült ki a Duna vonalában a római védelmi vonal a limes, amelynek erődítményei a Duna másik oldalán épültek.Maradványai a mai Belvárosi templom mellett és alatt vannak. A város hatalmas fellendülését mutatja, hogy a katonavárosnak és a polgárvárosnak külön amfiteátruma volt. Mindkettőt régészetileg feltártak és ma láthatók.

- az oldal teteje -

Honfoglalás kora

Az V. század elején a római uralom a barbár támadások következtében meggyengült, és a provinciát kiürítették, de bizonyos helyeken az élet kontiunitása fennmaradt.

Rövid ideig a hunok uralma következett be, a birodalom központja azonban nem itt, hanem Szeged környékén lehetett, majd a különböző germán népek, gepidák, longobardok szállták meg. Az avar birodalom Nagy Károly és a bolgár nép támadásainak esett áldozatul. A terültet végül 894 és 900 között a magyar honfoglalás stabilizálta minden szempontból.

Az első település az egykori Aquincum területén alakult ki, mert az egyik magyar fejedelem Kurszán a katonai város amfiteátrumát szállta meg. A magyar források „Kurszán vára”-ként emlegetik. Ugyancsak itt, a mai Óbuda területén, az Árpád híd melletti református templom környékén, épült a királyi palota, ami később a magyar királynők birtoka lett. A Duna bal partján Pest városa alakult ki és számos kisebb falusias település, emléküket legfőképp helynevek (Gubacs, Szent Erzsébet, Nyír, Jenő, Rákos, Szentmihály) őrizték meg.

- az oldal teteje -

Buda jelentősége alapvetően a tatárjárás után bontakozott ki. Addig Esztergom volt a gazdasági és Székesfehérvár a kulturális és hatalmi központ. A tatárjárás után 1245-ben a lyoni zsinat felszólította az európai uralkodókat, hogy védelmül várakat és fallal körülvett városokat építsenek.

Így került sor a mai budai várhegyen, ahol eddig csak néhány apróbb népcsoport élt, hogy egy fallal körülvett azylumot építsenek, megfelelő élelmiszertároló hellyel, hogy mikor a tatárok megszokott második támadása bekövetkezik, akkor Pest és az akkor Budának nevezett Óbuda lakossága oda menekülhessen.

A két település lakossága azonban nem várta meg a tatár támadást, amely csak majd 1285-ben következett be sikertelenül, hanem megkezdte a felköltözést, és mind a mai Óbuda magyar mind Pest németajkú lakossága ott rendezkedett be. Rövidesen a várhegy déli részén megkezdődött egy királyi lakhely építése is. A várhegy középső és északi részén alakult ki a polgárváros. Ennek lakói a magyar vezető arisztokrácia mellett patríciusok, iparosok, kereskedők és plebejus elemek voltak. Jelentős számú zsidósággal, akiknek zsinagógája ma is látható. A várhegy déli részén épült fel a királyi palota. Ennek különböző építési szakaszai voltak. Az árpád kori részéből csak a létét bizonyító töredékek maradtak fenn. Az Anjou korból jelentős részeket tártak fel, sőt rekonstruáltak is. Az első István herceg lakótornya, amit Nagy Lajos építkezése bővített ki jelentősen. Ezek János mester művészi és technikai tudását dicsérik.

Az igazi nagy építtető Zsigmond magyar király volt, aki a palota területét udvarokkal és úgynevezett Friss palotával bővítette, ezeken kívül számos épület és a védművek nagy része is az ő korában készültek.Mátyás király volt a nagy modernizáló. Nemcsak új épületrészeket készíttetett, hanem bővítette is a régieket, és reneszánsz stílusban átalakítatta a belső díszítéseket. Itália után nálunk hódított először az új stílus.

- az oldal teteje -

A törökök a mohácsi csata után elfoglalták és kirabolták Budát, de akkor még nem tudta megtartani. 1541-től viszont már az ők tartották kezükben. A törökök nem törődtek a várossal, az pusztult és romlott. Nem építkeztek, csak ha a katonai céljaiknak szüksége volt rá. Az itt élő katonaság nem becsült semmit, viszont számos török és keleti kereskedő telepedett itt le, de ők sem törődtek a művészi értékekkel. Az ostromok tovább pusztították a várost. 1686-ban a keresztény csapatok felszabadították Budát a török uralom álló, de lényegében csak romhalmazt foglaltak el és maguk is hozzájárultak a további pusztuláshoz.

- az oldal teteje -

A gyönyörű gótikus városból szinte semmi sem maradt! A XVIII. Században a gótikus alapokat helyenként felhasználták, de lényegében egy új barokk várost építettek. Az utcarendszer viszont éppen ezért fennmaradt és őrzi mind a mai napig a középkori rendet. Buda és Pest között funkcióváltozás következett be. Buda középkori kereskedelmi szerepét átvette Pest és fokozatosan a Balkán felé irányuló európai kereskedelem központja lett. Buda viszont az ország kormányzati központjává emelkedett, mert a központi hivatalok fokozatosan ide költöztek. Óbuda elsősorban bortermeléssel foglalkozó mezővárosként élt. Ennek emlékét a mai utcanevek őrzik. Egyébként Buda környéke is intenzív bortermeléssel foglalkozott. A sashegyi bor a tokaji után a második világhírű bor lett. A XIX. Század elején Magyarországon napirendre került a nemzetállam kialakításának kérdése. Ennek társadalmi, politikai és gazdasági oldalai voltak. Itt nőtt meg pest szerepe. Eddig a legnagyobb magyar város Debrecen volt, most fokozatosan háttérbe szorult a gyorsan fejlődésnek induló Pest mögött. Ennek politikai vonatkozásai is voltak. A török kiűzése után Savoyai Jenő azt ajánlotta a Habsburgoknak, hogy a birodalom középpontját helyezzék vissza Budára. Ez nem valósult meg, de a Napóleon győzelmei következtében maguk a bécsi vezetők is komolyan gondoltak a központ áthelyezésére. Természetesen Napóleon bukása után ez tárgytalanná vált, de a magyar politikai gondolkodásnak hosszú időre irányt szabott ez a gondolat. A város fejlődésének másik fontos tényezője az volt, hogy itt lakott a nádor, a legjelentősebb magyar közjogi méltóság. Ebben az időben Habsburg József látta el ezt a hivatalt. Magyarul tudó, jóindulatú, patriarchalis szerény körülmények között élő, lelkiismeretes ember volt. Felesége kötelességtudő asszony volt, a vallási vakbuzgóság fáradhatatlan bajnoka, fiát magyar tanárral tanítatta.

- az oldal teteje -

A magyar nemzeti megújulás harcosai a magyar nemesi és polgári értelmiség, az arisztokrácia legjobbjai és a tudományok, művészetek képviselői voltak. Eddig a magyar szellemi élet teljesen decentralizált volt. Az ország különböző vidékein élő emberek elsősorban levelezéssel, ritkábban látogatásokkal érintkeztek egymással. Pest fokozatosan kulturális centrummá nőtt, annak ellenére, hogy az országgyűlés Pozsonyban működött.

Ebben oroszlánrészt vállalt magára Széchenyi István gróf, a Magyar Nemzeti Akadémia megalapításával, a Nemzeti Kaszinó létrehozásával, a város ipari fejlesztésével, a külső kép megváltoztatásával és számos más reformkezdeményezéssel. Itt indultak meg a folyóiratok és az újságok is. Jelentős lépés volt hogy Földváry Gábor pestmegye alispán fáradozása következtében 1835-ben letehették a Pesti Magyar Színház alapkövét. Két év múlva a színház augusztus 22-én megnyílt, majd 1840-ben az országgyűlés vette át a gondozását Pest megyétől.

Ez összhangban volt a nemzeti ébredés fellendülésével. Egy évtizeden belül léptek porondra a magyar irodalom legnagyobbjai: Petőfi, Eötvös, Arany, kemény és Jókai. Az új színház nemcsak a prózai műveket adta elő, hanem az operairodalomnak is otthona lett. A magyar tudományos élet egyik központja a már 1802-ben létrejött Nemzeti Múzeum, amelynek épülete a század közepén már helyet ad a legfontosabb közgyűjteménynek. A város képe is jelentősen átalakul, mert a barokk mag körül a klasszicista stílusban épült paloták sorakoztak, és 1842-ben a Lánchíd alapkövét is lerakták. A gazdasági életben még a kirakodó vásár volt az uralkodó. A négy országos vásár idején Pestre átlagosan 25-30 ezer szekér szállította az árút. A jövő felé mutat, hogy 1842-ben megalakul a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Ullmann Móric elnökletével.

- az oldal teteje -

Az 1848-as magyar forradalom kimondta a Duna két partján fekvő városok egyesítését 1849-ben Budapest néven. A szabadságharc bukása után az

abszolutizmus ezt a rendelkezést hatályon kívül helyezte. Az 1848-as forradalom után mind az országgyűlés, mind a kormány székhelye Budapest lett, de decemberben ki kellett üríteni, és átmenetileg Debrecen lett a főváros. A honvéd hadsereg 1849 májusában kemény ostrom árán felszabadította a fővárost. Sajnos a harcok a dunai palotasor nagymérvű pusztulásával jártak. Hentzi tábornok az osztrák csapatok parancsnoka az akkor elkészült Lánchidat is föl akarta robbantatni, de ez szerencsére nem sikerült.

Az abszolutizmus idején eleinte a kemény megtorlástól szenvedett a lakosság, később a gazdasági élet megindult a maga természetes útján, de minden intézkedésben érződött, hogy az nem magyar, hanem bécsi érdekeket szolgál.

- az oldal teteje -

Az 1867-es kiegyezés után bontakozott ki a város fénykora. Az akkori magyar politika tudatosan támogatta a város fejlődését. Mert kimondatlanul arra törekedett, hogy idővel Budapest legyen a Habsburg birodalom Központja. Andrássy Gyula miniszterelnök szorgalmazására az 1870. évi X. t. c. előírta a Duna szabályozását és a Fővárosi Közmunkák Tanácsának létrehozását. Ennek feladata volt a három város Buda, Pest szabad királyi városok és Óbuda mezőváros egyesítése Budapest Főváros néven. A tanács 18 tagból és 1 elnökből állt.

24 millió forint kölcsön állt rendelkezésére, és ebből kellett a Lánchidat megváltani, egy új hidat, a Margit hidat építeni, a Dunát szabályozni, az úthálózatot megteremteni. Az egyesítés a Vigadóban ünnepélyes körülmények között 1873. október 25-én történt meg. A Tanács a rábízott feladatokat a legnagyobb szakszerűséggel és körültekintéssel oldotta meg. .

Nagy feladat volt a Sugár-út, a mai Adrássy út, kiépítése és a Nagykörút kialakítása. Itt a Dunának egy holt ága volt, amit felhasználtak a főgyűjtő csatorna kiépítésére, a fölösleges részeket pedig betemették. Ezeknek a munkálatoknak a kimunkálásában szerzett halhatatlan érdemeket Podmanicky Frigyes báró, mint a Tanács aktív tagja

- az oldal teteje -

A város hihetetlen gyorsasággal fejlődött. Európa leggyorsabban fejlődő városa volt Hamburg mellett. A lakosság száma 1848-ban 120 000, 1873-ban 266 000, 1900-ban 750 000 volt. A lakosság ellátásáról piacrendszerek, raktárak, állathizlaldák és vágóhidak gondoskodtak. Pályaudvarok épültek. 1861-ben a Déli, 1877-ben a Nyugati, melynek tervezője Eiffel volt és 1884-ben a Keleti pályaudvar.

Megépült 1876-ban a déli összekötő vasúti híd, amely az ország két részét összekapcsolta.A város belső közlekedése is gyorsan változott. Az utcákat kikövezték, lóvasút indult Kőbányára, Óbudára.A Svábhegyre fogaskerekű visz 1874 óta, a Várba Sikló 1870 óta.

A villamos közlekedés 1889-ben indult és 1896-ban itt épült meg az európai kontinens első földalatti vasútja rekordsebességgel, 5 hónap alatt. 1865-ben épült meg a Vigadó és a Képviselőház épülete. 1877-ben az Egyetemi Könyvtár palotája, majd 1879-ben megkezdődött a királyi palota nagyszabású bővítése. 1885-94 között a Parlament a város meghatározó épülete készült el. Az elrendelő törvény kimondta, hogy az építkezésénél a pénz nem számít. A Bazilika 54 évig épült, az Operaház, a Szépművészeti Múzeum, a Kúria , ami a mai Néprajzi Múzeum, és az Iparművészeti Múzeum, a Központi Vásárcsarnok viszont gyors egymás után készült el.

A vízművek 1868-tól 1904-ig épültek és ekkorra ellátták a fővárost Európa legjobb ízű és legtisztább vízével. A csatornázás ezzel párhuzamosan haladt. A gázszolgáltatás már 1855-ben megindult, de 1871-ben általánosak lettek az utcai gázlámpák, 1893-ban a villanyszolgáltatás indult meg. A telefon 1879 óta létezik a fővárosban, és a legfontosabb újítások, telefonközpont, telefonhírmondó a magyar Puskás Tivadar nevéhez űződnek. Az egészségügyet szolgálták a gyorsan épülő kórházak, a Fővárosi Fertőtlenítő Intézet, de a szemételtávolítást végző Fővárosi Köztisztasági Hivatal is. Az 1870-es években gyors egymásutánban épültek az egyetemek, kollégiumok. 1873-ban modernizálták a tanárképzést, a XX. Század elején Bárczi István polgármestersége idején a legkorszerűbb elemi és középiskolák hosszú sora épült. Az Akadémia mellett a Kisfaludi és a Petőfi társaság az irodalmi élet pezsgő központja volt. A könyvkiadók egymás után alakultak, 1868-ban az Athenaeum, 1869-ben a Révai, 1873-ban a Franklin, 1884-ben a Pallas. A színházak száma is egyre több lett, és 1896-ban az első filmvetítésre is sor került. Ez az év, az 1896-os a Millenium éve, a honfoglalás ezredik évfordulójának az éve is volt.

- az oldal teteje -

Az I. világháború a magyar fővárosra is szenvedést, elszegényedést, idegen megszállást hozott, majd a háború végén Trianonnak köszönhetően megkezdődött a Magyarországtól elcsatolt területekről a menekültek áramlása. Ezek jelentős része a fővárost vette célba, ami sok nehézséget okozott. A menekültek jelentős része értelmiségi volt, ez egyrészt elhelyezkedési nehézségeket, másrészt a magyar értelmiség számbeli és minőségi megerősödését jelentette. A háború utáni években a peremvidékek nagyfokú beépítettsége figyelhető meg. 1940-re a főváros lakossága megközelítette az 1 200 000 főt. Ez a népesség a II. világháború alatt sem csökkent. 1950-ben létrejött Nagy –Budapest, mert 23 eddig önálló települést a fővároshoz csatoltak, így a lakosság száma 1 600 000 fő lett. A nagyarányú iparosítás és a mezőgazdaság nehézségei nagy bevándorlást hoztak, így a lakosság 2 millió fölé emelkedett.

- az oldal teteje -

Egy a régebbinél jóval kisebb ország a régebbinél jóval nagyobb fővárosa természetesen a további centralizációt fokozta, ami számos problémát vetett fel. A lakáshiány volt az egyik, az iskolahálózat gyors növelése a másik, ami természetesen a tanítási színvonal hanyatlásával járt együtt. Sok gondot jelentett a közlekedés és a közellátás is. Bizonyos cikkek ismeretlenek voltak az akkori gyerekek előtt. Ilyen volt például a citrom, a narancs, a csokoládé, a kakaó, a datolya, a füge. Akkor indult a panellakások építése is és a földalatti villamoshálózat fejlesztése.

- az oldal teteje -

Új korszakot jelentett az 1990 évi rendszerváltás, mert ekkor megnyíltak a határok és minden korlátozás nélkül, de a múlt hagyományaival küszködve megindulhatott a polgári Magyarország építése, ami a főváros számára is új feladatokat és új lehetőségeket hozott.

- az oldal teteje -